Számos gondolatfoszlány, elképzelés és téma ötlik fel elmémben. Fiatalon is tulajdonítottam megírásuknak fontosságot, mégsem jegyeztem le őket, nem róttam velük tele füzeteket. Ám a gondolatok ritkulnak, elmém mindjobban szűr, elemez és hangsúlyoz, s egy-egy történet valóm felejthetetlen elemévé szilárdul. Szívemmel együtt üt. Mielőtt elhal, betűvé lényegül. Talán egyszer lehajol a földre valaki, s mint Winnetou, fülét földre szorítva, vizsgálja majd a közeledő paták dobbanását. De mének helyett ember, paták helyett hangok, támadó helyett jó barát közeledtét sejti majd. Így legyen!
