Mielőtt befordulnánk az Üllöi útra, valamit tisztázzunk.
Magyarnak lenni számomra azt is jelenti, hogy megdobogtatja szívem a magyar olimpiai érem, bármely hazai sportklub nemzetközi sikere.
A Fradiért való szurkolás pedig egyértelmű bármely hazai verseny esetén.
Hiszen a Ferencváros ban születtem, ott voltam kisiskolás, a mai napig is tudom az FTC labdarúgó csapat 1968-as összeállítását, természetesen én is Albert Flóriánt tartom minden idők legjobb ferencvárosi csatárának. Igaz, én láthattam is élőben. Csípőre tett kézzel irányított, sérülten, fáradtan is két-három hátvéd követte minden mozdulatát, mert életveszélyes cseleivel, robbantásaival az őrületbe kergette az ellenfelet. Nekem mindörökre Géczy István a Kapus, Novák a hátvéd és Branikovits a góllövő, ha emlékeim közt elmélázva visszaköszönnek a gyermekkori kettős rangadók, a gyermekkori focimeccsek a Közraktár utcai aszfalt pályán. És a zöld -fehér minden zászló látványakor nemcsak a fű és a hó színét jelenti.
Körül jártatom tekintetemet a Gellérthegyről.
Erdélyi, más országbeli túrista barátaimnak a Parlament épülete után a Bakáts téri templomtornyot mutatom elsőként, hozzáfűzve, ott kereszteltek, körülötte a téren sok 56-os hőst temettek el, s ott a suli, ahol a betűvetést tanultam.
A Fradi pálya világító tornyait, melyek számomra az alexandriai fárosz fényei, felszálló repülőgépből is kutatom, mikor láthatom újra szeretett fővárosomat, benne az egykori bérházat a Lónyaiban, ahol Béla bácsi lakott, ,öreg barátom 1960-as évekből, amikor óvodástáskával sétáltam kézenfogva édesanyámmal a Mester utcában. Később tudtam meg, társbérlőnk, Béla bácsi gazdag család gyermeke volt, s a Pál utcai fiúk ellenfele, valóságos vörösinges, Ács Feri társa.
Akkor a Ferencvárosban, a Lónyaiban lakott Rosenberg Margit néni is, első, nagyon (!) ifjúkori szerelmem, igaz hatvan évnyi korkülönbséggel. Már felsőtagozatos és más kerületi lettem, mikor egy elkapott párbeszédből tudomásomra jutott, Margit néni kleptomániás volt.
Az ötvenhatosok sírjai, a látszólagos ellenfél vörösinges baráti közelsége, a nem épp bolsevik eredetű lopásos szenvedély hölgy hordozója, bizony ez mind mind a lélekben felcseperedő kis fradista személyiség fejlődésének mozgató rugói. Az Üllői úti focisták pedig a ráadás. Felépítmény ifjúkorom elméjén. De mélyen, egészen mélyen.
