1978-ban indult pedagógusi pályám. A Tanárképző Főiskola második nappalis évének elvégése után levelező tagozatra kértem át magam. Mint Tanító I. besorolású napközis nevelő Budafokon kezdhettem meg munkámat, amely leírhatatlan örömmel és elszántsággal töltött el. Néhány hónap múlva egyik korán elhunyt tanító kolléga osztályának tanító feladatát is átvettem, ezáltal délelőtt és délután, váltott műszakban dolgoztam az általános iskola alsó tagozatában (4. o.), valamint napköziztem. Vezetőim rám bízták még az iskola tanulóinak szabadidős tevékenységének koordinálását, valamint a nyári tábor irányításában való részvételt. Folyó főiskolai tanulmányaimat napközis nevelői továbbképzéssel bővítettem.
1981-től a csillaghegyi általános iskolában már, mint diplomás pedagógus matematika szakos tanári állást nyertem el. Ehhez tartozott még életem legszebb nevelői feladataként az osztályfőnöki munka. Ekkor tapasztaltam meg különösen a pedagógusi pálya kihívását, a társadalmi felelősség gondolatát.
Mint matematika tanár szorgalmasan készültem óráimra, esténként nem fárasztó munkaként, hanem szórakozásként tekintettem a rengeteg dolgozat kijavítására. Nem éreztem fáradtságot.
Munkaközösségemtől, kollégáimtól kiváló szakmai útmutatást kaptam. Gelegonya Sándorné matematika munkaközösség vezető nemcsak a tanmeneteink kidolgozásában, hanem a hospitálások levezénylésében, a szakköri, tanulószobai munkában is példamutató irányt határozott meg.
Jobb képességű diákjaim sorra nyerték a Magyar Rádió Törd a fejed című matematikai versenyeit. Aktív szervezője voltam az országos Zrínyi Ilona matematika verseny kiépítésének, kerületi irányításának. Boldogság töltött el, amikor az Árpád Gimnázium matematika osztályában érettségizett tanítványaim meglátogattak, s meséltek élményeikről.
A szociálisan elhanyagolt, szerényebb képességű, vagy organikusan sérült diákjaimat szeretettel neveltem, oktattam. Különösen a napközi és tanulószobai idő volt erre alkalmas. Már ekkor figyelmet fordítottam a differenciált képesség fejlesztésre, a lemaradó diákok hosszabb, kitartóbb és türelmesebb oktatására. Az órai munka szervezésében, az óravázlatok megfogalmazásában hangsúlyt helyeztem a lassabban és gyorsabban haladók közti különbség áthidalására.
A több mint két évtizeddel ezelőtti matematika tanári feladatom értékeléseként megállapíthatom, hogy pedagógiai élményeim megalapozták nevelő-oktató munkám egész további folyamát. Az idősebb kollégák irányomban megnyilvánuló mentori szolgálata, az intézményi és kerületi munkaközösségi napok kölcsönös hospitálásai, óramegbeszélései, a közös tanmenettervezések előre vetítették, formálták a későbbi pályafutásom alapvonásait. Észleltem a gyakorlat körülményességét, az elmélet többnyire rossz interpretálását, a következetes, szerkesztett és szemléletes óratartás technikai hiányosságait. Egyre több hangsúlyt helyeztem ezért például a törtekkel való műveletek gyakorlására. A nyolcadik osztály tematikájában a szöveges feladatok algebrai megoldásának tanításánál a számonkérésre, és egyáltalán, a visszacsatolásra és a megerősítés fontosságára. Mint fiatal tanár remekül oldottam meg a tanórák levezénylését, a perszonális kontaktus megjelenítését, de nem értettem még a diákok középiskolai felvételi eljárásának, továbbtanulási kihívásának fokozott megfelelni akarását, amely a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok megjelenésével egyre inkább súlyosabb terhet jelentett mind a tanuló mind a tanár számára. Később ezzel, mint igazgató szembesültem.
A nyolcvanas évek derekán nagy kihívást és lehetőséget kínált az informatika tudomány fejlődése. Iskolánkban számítástechnika szakkört szerveztem. Bár gépünk csupán néhány volt - saját tulajdonban -, mégis hétről-hétre önfeledten pötyögtettük a Commodore 64 és Spektrum gépeinket. A nyolcvanas évek végén kialakítottam életem első informatika laborját a felsőtagozat pincéjében. Immár iskolai tulajdonú számítógépekkel. (Primo, TV Videoton Computer) Az anyagi forrást hatalmas, évekig tartó papírgyűjtés által teremtettük elő. 1988-ban Dicsérő Oklevélben részesültem, amelyet a kerületi vezetés adott át az egész iskola diáksága előtt. Soha nem felejtem el a hatalmas, szívből jövő tapsot.
Többinformatikai továbbképzésre is jártam.
1991-ben igazgatónak neveztek ki. Új munkahelyre kerültem. Az embert próbáló tanügyi vezetés mellett nem hanyagoltam el szakos tanári munkámat. Új kihívásként alsó tagozatban tanítottam matematikát, 1992-től a megszervezett, felmenő rendszerben indított, felső tagozatban tanítottam. Ekkor már hozzáférhető volt a Windows operációs rendszer és a Word szövegszerkesztő. Így azok tanítására is sor kerülhetett. Az IBM PC XT 286 és 386 típusú gépeket már kerületi forrásokból vásároltuk. Így alakítottuk ki laborunkat. Egyre inkább a számítástechnika tanítása felé fordult érdeklődésem. 1994-ben beiratkoztam az ELTE számítástechnika tanári szakára, majd három év múlva informatika szakos középiskolai tanári diplomát szereztem.
1997-től fogva a szakmai képzés fedte le tanári szakmai munkámat. Először a Kis János Középiskolában, majd a KOPINT-DATORG Szakközépiskolában tanítottam informatikát, képeztem az OKJ-s szakmákban tanuló diákokat. (Multimédia-fejlesztő, szoftverüzemelő, ECDL tanfolyam.) Iskolavezetői feladatom mellett heti 10-20 órában tanítottam programozást és alkalmazói programok adaptálását.
Az informatika kommunikációs robbanás nem ért felkészületlenül. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a KOPINT-DATORG infokommunikációs cég szakembereitől.
Az általam vezetett KOPINT-DATORG Szakközépiskolában már több modern számítógépes tantermet alakíthattam ki pályázati projektekből. A kétezres évek elején szintén pályázati finanszírozás mellett építettük ki az iskola hálózati digitális tananyag rendszerét. Különböző OKJ szakma számítástechnikai tantárgyát tanítottam. Jelenleg idegenforgalmi informatika órákat tartok.
Pályázat útján nyertem el a Belügyminisztérium szakoktatói minősítését. Ezáltal a minisztériumok dolgozóit, kormányzati köztisztviselőit oktathattam egyedi tanfolyamokon és ECDL képzéseken. ECDL vizsgáztatóként a mai napig is dolgozom. Az informatika országos szakmai irányítás pályázatán bekerülhettem a felnőttképzési szakértők közé, majd az országos vizsgáztatási névjegyzékbe is felvettek. Elnökként irányítom az OKJ vizsgabizottságokat. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara minden évben, megbíz informatika szakmai vizsgák bizottsági tagságával. Érettségi elnökként is vállalok vizsgáztatást 2002 óta. Évenként egy vagy két alkalommal vezetem más-más középiskolában az érettségi bizottság munkáját.
Ha informatikai szakos tanári pályámra tekintek, el kell mondanom, egészen egyedi lehetőségekkel, kihívásokkal és problémákkal kellett, s kell megküzdenem. Az általános iskolai tanári éveim során még egy új, misztikus világként tárhattam tanítványaim elé a számítástechnika világát. Mára megfordított a helyzet. Az utóbbi néhány évben, a világháló alapú kommunikáció szinte befogadhatatlan tudományos, szakmai, metodikai kihívások elé állítja a tanárt. Nem elég a hagyományos informatikai sztereotip szöveghasználat, bővíteni kell nemcsak a tudománybeli szakmai alaposságot, hanem a mindennapok digitális világát is be kell hozni a tanórára, a szakmai képzésbe. Az Excel a Word alkalmazások ma már elérhetőek Android alapon, a Windows operációs rendszer telekommunikációs adaptációi diákjaink társasági, családi és érvényesülési, életpályájukat meghatározó, karrier építési kommunikációját befolyásolják. Kitöltik életük túlnyomó részét.
Amint dolgozatom elején említettem, pedagógiai alapvetésem egyik legfőbb pontja az iskolai szereplők közösségteremtésének formálása. Ennek első állomása volt 1978-ban Budafok, ahol is már az első évben önállóan szervezhettem a közösségi életet, a nyári táborokat és a diákság szabadidős tevékenységét. Később Csillaghegyen, az első osztályfőnöki megbízatásom során huszonhárom évesen lelkesen vetettem bele magam a tanulókkal és szülőkkel való együttes közösségteremtő térbe. A családlátogatások, iskolai rendezvények és kirándulások, a nemzeti és egyéb ünnepek, mikulás, anyák napja, mind-mind alkalmasak voltak a pedagógia munka bővítésére és fejlesztésére. A tanulókkal és felnőttekkel közösen tartottunk szülői értekezleteket. Mód nyílt az akkor, a nyolcvanas években még csak megtűrt, Thomas Gordon elvei alapján új módszerek alkalmazására. A TET és PET elméleti alapjait izgalmas volt átültetni a gyakorlatba.
Egyéni adottságaim nagyban segítettek a környezetemmel való kommunikáció fejlesztésében. A hangszeres tudásom, a gitározás, furulyázás és éneklés minden korosztályban előmozdította a személyes kapcsolat kialakítását és szinten tartását. De nemcsak ezt tartottam fontosnak, hanem a személyválogatás nélküli tanár, diák és szülő hármas egységének figyelembe vételét is. Ennek gyümölcse évről-évre visszaköszön, amikor egykori diákjaim körében osztálytalálkozókon idézzük föl a nevelői, osztályfőnöki tevékenység örömteli fázisait a felnövekvő ifjúság, immáron felnőtt szülők, általam alkalmazott nevelési módszereinek továbbfejlesztését.
1989-ben a Keresztény Iskolabizottság keretében kezdtük el lerakni egy új keresztény szellemiségű iskola alapjait, megteremteni a MUSTÁRMAG keresztény iskola pedagógiai programját, az ökumenikus közösségi szellem axiómáit és a személyközpontú megközelítés számunkra befogadható nevelési elveit. Bizottságunk meghatározó tudományos személyiségei, Dr. Kotschy Beáta egyetemi adjunktus és dr. Török Iván pszichológus számos modern elmélettel bővítette neveléstudományi ismereteimet. Megismerhettem a gördülő órarendet, a tizenkét évfolyamos komprehenzív iskola szerkezetét, a közösségi tréningek jelentőségét, a manrézát, és számos, akkor nekem egészen újnak tűnő pedagógiai módszert.
1991-ben Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata a Keresztény Iskolabizottság javaslatára kinevezett a MUSTÁRMAG Ökumenikus Iskola élére. A számos modern nevelési eszme és célkitűzés folyamatirányítójává válhattam.
A tantestületi közös felkészülések, a tanév közbeni tréningek, belső továbbképzések és munkaközösségi munkák koordinálása kihívás volt és hatalmas feladat. Mivel sarokpontnak tartottam, személyesen irányítottam a tantestület és a tanulói közösség határon túli kapcsolatainak alakítását. Erdélyi partnereinkkel közösen pályáztunk, s a nyert támogatásból évenként több alkalommal szerveztük a határon átnyúló szakmai műhelymunkát, és tanulmányi kirándulást, a diákcsereprogram lebonyolítását.
Mindeközben létrehoztam az akkor frissen megalakuló keresztény/keresztyén alapokon létrejövő ökumenikus iskolai kommunikációs hálózatot. Ebben két fontos intézményt tartottam jelentősnek. Az igazgatói összejöveteleket és a tanulmányi versenyek szervezését. Később tantestületi közösségi alkalmakat is koordináltam.
A kilencvenes években több pedagógia műhelynek lehettem részese. A Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia Oktatási Bizottságának általános iskolai főelőadójaként szaktárgyi versenyeket irányítottam, új intézményeket látogattam, fenntartói ellenőrzést végeztem. Nyolc évig tagként dolgoztam Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának Oktatási Bizottságában. Mint települési önkormányzati képviselő a fenntartói tervezés, irányítás és ellenőrzés számos részletébe nyertem betekintést. Fenntartói képviselőként többek között szerepeltem az országos szakszervezetekkel való tárgyalás során. A MUSTÁRMAG Keresztény Iskola igazgatójaként részt vettem Loránd Ferenc és Trencsényi László nevével fémjelzett, komprehenzív, egységes tizenkét évfolyamos iskola, fejlesztő munkájában. 2010 óta szakértőként részt veszek Újbuda Önkormányzat Köznevelési Bizottságának tevékenységében.
1999-től igazgatói munkámat elsősorban a szakképzés szervezése befolyásolja. Számos konferencián, továbbképzésen veszek részt, melyek hozadékaként tervezem az új tanéveket, az innovatív tevékenységeket. A CENTROSZET TISZK TÁMOP nyertes pályázatának keretén belül digitális tananyagot írtam a szakképző iskolák tanulói számára.
Az irányítás minél szakszerűbb elveit a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán próbáltam elsajátítani. Ott 2002-ben szereztem, szóbeli dicséret mellet, jeles rendű diplomát közoktatás vezetői szakon.
Közösségteremtő szándékom a mai napig meghatározza pedagógiámat. Igaz, ma már a virtuális térben is el kell helyezni az iskolai csoportokat, osztályokat és a testületet. Ezért már a kétezres évek elején szorgalmaztam iskolánk honlapjának korszerű és magas szintű programozását. Az utóbbi években mindezt web marketing alapokkal is bővítettük.
A hagyományos közösségi tereket nem hanyagolom el. Elsődleges a tanévnyitó, tanévzáró és a bizonyítványosztó mellett a középiskola iskolanapjának lebonyolítása, a karácsonyi irodalmi és zenés délután megszervezése, a diák és testületi kirándulások irányítása. Mindezek nélkül nem tudom elképzelni igazgatói munkámat.
1978 óta foglalkozom pedagógiával. Mint főiskolai hallgató, kezdő nevelő, szakos tanár, oktató, és két évtizede igazgatói szolgálatot vivő felső vezető megállapíthatom, hogy minden emberekkel kapcsolatos nevelési tényezőnek a kialakítását a folyamatos tanulás, a már meglévő gyakorlat alkalmazása és továbbfejlesztése teszi gazdaggá, értékelhetővé és a mindenkori társadalom számára hasznossá. A mai napig elengedhetetlen számomra a kollégáim óráinak látogatása, a közös pedagógiai problémák feltárása és az egyes diákok tanulási motivációinak szakszerű elemzése. Visszacsatolásként meg kell élni diákjaink élménybeszámolóit. Nem elegendő a pályakövetési kimutatás, az elégedettségi felmérők statisztikája, de nem kizárólagos érvényű az országos és nemzetközi tanulmányi, tanulási mérések áttanulmányozása sem. Mert mindez csupán szakma. A hivatás Exuperyvel kezdődik. „Ami lényeges az a szemnek láthatatlan.” Ugyanis az évtizedek során visszakapott diák reflexiók, szülői levelek, gesztusok, az utcán minket megszólító egykori tanítványok csókolomjai mutatják meg emberi hivatásunk, pedagógusi hitvallásunk eredményességét, tanítói, tanári portfóliónk örök érvényű értékelését.
Az idős tanár, „Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk.” (Kosztolányi Dezső)
Így gondolom önértékelésemet harminchat ledolgozott pedagógiai év után.
